M̶̧͕̈́̀i̷̘̾̾l̸̳̆͒y̶̮̍'̷̈́̊͜ ̴̧̍͝m̸̢̬̓e̸͓͂͠g̷̗͝͝l̶͛͜e̵̖͉̿̚p̴̩̔̈́ő̵̰̟̾!̶̨̎͋

Aranyos vagy, hogy volt benned hit, hogy nem okozol csalódást megint. És mégis. Hallgatnod kellene rám, és akkor talán nem lennél csalódott mikor egy újabb gyöngyszemet csatolsz a kudarcaid láncába. Azt szajkózod, hogy nincs semmi bajod. Kibírod-kibírod, de mégis magzatpózban zokogsz a földön reménykedve, hogy valaki megment. 

Spoiler.

S̴̮̜̠̫͕̓̄̀̂̿̕ę̵̧͇̬͉̾͗̌̈́̈́̔̽͘͠͝ņ̴̢̗̲̮̬̦̽̓̔k̸̪̯̣͖̮͋͋̆͑͛̍ḯ̶͕̖̣̬̿̐̉̾͠͠ ̵̨̜͂͐͘͘n̸̨̥̭̜̺̞̯͚͖͑ę̶̀m̸͍̊́̍̈́̓̔̔̄̓͝ ̶̢̜̼̳̖̟̀̽̀͋̔͘f̵̜̻̼͇̹̜͖̝̈̕̚ő̶͕̀͑̕g̵̡̨̡͚̦̠̫͉͗̓ͅ ̶̧̟̪̦͉̄̽͜j̵̢̯̮͍̞̟̟̺͎̄̀̀͐͗̚ơ̴̜̞̯̈̈n̶̢̖͗̃̌̿̓̒̔̽̇̾ņ̴̡̮̱͚͈̜̳͗ͅi̸͕͍͇̰̖̰̔͐͌̕̕.̴̤̖̠͙͍̲̑̎̈̈́̊͛̈́̚

Természetes kiválasztódás.

Fel kéne adnod. Nem kellenek álmok, csak működő szervek, amik mozgatnak és kényszerítenek a légzésre. Csak azért kell élned, hogy mások alatt dolgozz, mások érdekeiért. Tedd alacsonyabbra a mércét.

Ismétlem. Én megmondtam. 

Hihetetlen milyen ellenséges vagy felém nézve. Próbálsz eltaszítani, eltaposni, megsemmisíteni. Viszont arra nem jössz rá, hogy ez alatt magadat pusztítod nem engem. Az én lángom kioltása érdekében egy csomó fölösleges reménnyel ruházod fel a nevetségesen gyenge tested és lelked, amik utáni csalódás miatt csak erősebb leszek.

Ö̵͎̪̗̻̟̜͍̐̎̿̾̓̚ȓ̵̹̾͝ö̴̦͍̩̽̈́̌̈k̸͈̙͐̄r̷̠̳̅ȩ̵̯̥̬̤̻̽̿̿̀ͅ ̶̜̠̂̀̈̓͊͘͝v̶͙̯̿̀̑̃̎̑e̵̥͙͂ͅl̵͚̽̿ę̴̛͇̯̝͒̓́͒̔̍d̵̘̳̮̽̑̋̔ ̸̤̞̣̦͐̓̓̉̆̃ḿ̸͈̲̥̖͈̫a̴̞̹͑͛͌̋̕ͅr̸̞͙̰͙̼̂̈́͋̓̎a̴͕̲͛̑̕d̸̦͈̠͍̫͌̈́̈́̂̒͠o̴̢̧͑́͗̐k̴̛̪͆̑̄̈́̋̑.̶̦̟̲̹͒͑͐͑̕͝

Vele ellentétben. Ne higgy neki. Mindig mindenki hátrahagyott. Én segíteni akartam neked, hogy ne sérülj! Mégis inkább őket választod. Meglátod idővel, hogy jobb neked egyedül, és akkor én ott leszek neked.

Ezt ne merészeld elfelejteni:

Én mindig veled leszek :)